A történet 2010.02.23-24-én játszódik, több mint 10 éve. Azon a napon az általános iskola volt büféjében volt a fejlesztés, amire én és még két diák járt rendszeresen. A büfét akkoriban alakították át kis tanteremmé, nagyon szépen kialakították. Emlékeim szerint olvasást, matematikai feladatokat oldottunk meg a jobb teljesítmény és gyakorlás érdekében. Azon a napon csak az egyik diák jelent meg a különórán, egy lány. Fiatalabb volt, mint én. 15 éves voltam, végzős. A tanárnő egyszer csak kiment egy kávét meginni, mondta, hogy hamarosan jön vissza, addig oldjuk meg a feladatokat. Én az alatt az idő alatt kicsit udvaroltam a lánynak, dicsértem, hogy milyen szép neve van és megsimogattam a hátát és az arcát. Gondoltam, hogy megpuszilom, de mondta, hogy inkább ne, csináljuk a feladatokat. Szóval lényegében a simogatásnál nem történt több, túlzásokba nem is szándékoztam esni. Nem éreztem a veszélyt. akkor még nem tudtam, mi az, hogy valakitől komolyan félni. Előtte több lánnyal is barátkoztam, csókolóztam, de soha addig nem volt gond. Aztán délelőtt a testnevelő tanárom és a felesége szeretett volna váltani pénzt, de nem volt nálam annyi apróban. Akkor láttam meg a lányt a folyosón, ahogy sorban áll, valószínűleg testnevelés órája volt. A feleség volt a lány osztályfőnöke. Amikor meglátott, hirtelen a sor elejére szaladt. Gondoltam, majd megbeszélem legközelebb, hogy nem kell tőlem félnie, nem vagyok rossz ember, sok tanár szeret, néhány barátom is akad a sok rossz gyerek között. Mert tényleg sokan bűántottak, csúfoltak abban az időben, nem nagyon szerettem iskolába járni.
Másnap reggel, 24-én bekövetkezett az, amire nem számítottam. Az ajtóban már várt a fejlesztő tanárom, aki kérdezte, hogy emlékszem-e arra, mi történt, amikor kiment kávézni és beszélni az egyik szülővel - valószínűleg a lány anyukájával. Igen, tudom - válaszoltam kissé idegesen. Elvezetett a lány anyukájához, aki láthatóan nagyon dühös volt. A sokk miatt nem emlékszem sok mindenre, csak annyira, hogy botrányt fog rendezni az iskolában és ha nem az épületben lennénk, akkor úgy nekem eshetne, hogy nagyon. Utána azt mondta, hogy elmehet akár a rendőrségre is feljelentést tenni. Ekkor nagyon megijedtem, itt kaptam csak igazán sokkot, ami egész nap kitartott. A tanárom próbálta menteni a menthetőt, hogy kaphatnék egy második esélyt, de ettől elzárkózott mert akkor legközelebb becsalogatnám a mosdóba valami ürüggyel és megerőszakolnám. Illetve ragaszkodott ahhoz, hogy a lányát hagyjuk ki ebből a balhéból. Az első óra után felkísért az igazgatóhoz, aki azzal küldött el a következő órára hogy egy halk panaszt ne halljon rám és fel fogja hívni apukámat. Véget ért a tanítási nap, idegesen mentem haza, vártam, mikor jönnek értem a rendőrök. Nem tudtam semmiről sem, mivel nem tájékoztattak az ügyről. Csak annyit tudtam, hogy fejlesztésre többet nem mehetek, lényegében kirúgtak. Ezen a napon mentem szóbeli felvételire az egyik középiskolába, nagyon ideges voltam. Felkészültem, hogy bármikor becsöngethetnek a rendőrök vagy behívót kapok a kapitányságra és akkor vége a karrieremnek.
25-én a testnevelő tanárom elmesélte az előző napi kalandot, mivel mint kiderült, szokott az óra elején szaftosabb információkat mondani. Elneveztek pedofilnak, az osztályom kigúnyolt, én lettem a szemétláda erőszakoskodó, amiért egy fiatalabb lánnyal kikezdek, stb. Még az első órán szirénázott egy rendőrautó, azt gondoltam, értem jöttek, bilincsben visznek kihallgatásra. Nagyon paráztam ettől. Annyi történt, hogy később anyukám megkérdezte az igazgatónőt, hogy mit tud az ügy fejleményéről, Ő csak azt mondta, hogy nem vészes az ügy, valahogy úgy fogalmazott, hogy jót mosolygott ezen, azt gondolta, ennél nagyobb baj van. Ha jól tudom, beszélt a lánnyal is, hogy lesz ilyen a későbbiek folyamán, amikor egy fiú kezd udvarolni, kamaszkorban kezdődik.
A középiskolában is próbáltak rávenni, hogy foglalkozzak a lányokkal, itt az ideje, most kell, most vagyok fiatal. De nem foglalkoztam velük. A szalagavatómon lett volna keringő, amire buta fejemmel jelentkeztem, de amikor láttam, hogy lánnyal kell táncolni, inkább feladtam. Ennyire ostoba, tájékozatlan voltam. A testnevelő tanárom ajánlott egy 9.-es lányt, felírta a nevét egy papírral, lelkemre kötötte, hogy beszéljek vele. Bólogattam, de végül nem beszéltem vele. A mai napig félek attól, hogy még egyszer bekövetkezik az, ami akkor történt és rosszabb esetben tényleg börtönbe kerülök valami idióta dolog miatt. Lehet, hogy nem fogadnának be, nem látnának szívesen a lányuk mellett. Már nem bízom a szülőkben, pedig már lassan 26 éves leszek.
Ez egy megtörtént esemény. Ennek megírására az ihletet az adta, hogy egyik ismerősöm mostanában megy börtönbe egy hónapra, nagyobb összeg tartozása miatt.
