2013.12.07-08-án ünnepélyes hétvégém volt a szüleimmel. Mivel már végzős vagyok a szakközépiskolában, ezért a ballagásra készülünk és az érettségire. De még csak kezdünk. Azonban van egy másik fontos ünneplés is: a Szalagavató-bál. Körülbelül 1,5-2 hónapot készült rá az osztály a táncra, vegyes zenékre, tehát mixekre táncoltunk, ez volt az osztály kívánsága. Az osztályban van egy diák, akiből biztosan tehetséges informatikus lesz és neki van egy hordozható erősítője és laptopja, ezeket vitte magával kezdetben csak péntekenként, majd a végén már szinte minden másnapra. Kezdetben nevettünk a tánctanár mutatványain, de aztán kezdtünk komolyodni, jobban figyelni a tánc stílusára, ritmusára. A koreográfiát az osztály viszonylag nehezen tanulta meg, mint ahogyan én is, kétséges volt, hogy eltudom-e táncolni a darabot a színpadon, vagy sem. Az osztályfőnököm még azt is felajánlotta, ha nem megy a tánc, akkor kiszállhatok, ha gondolom. Mondjuk igaza is volt részben, mert tényleg nem lett volna semmi értelme sem magamat furcsa helyzetbe hozni. De aztán a végén egyre jobban ment, már-már kezdtem élvezni is, csak a számok voltak unalmasak. Csütörtökön el is mentünk a főpróbára, ami már a bál helyszínén zajlott, ott már szinte élesben próbáltunk, mindenkinek volt párja, akivel táncolt az egyik zene egy részében. Igen ám, de aztán jött a péntek, a Szalagavató-bál előtti utolsó nap, amikor lehetett próbálni, gyakorolni. Nagy nehezen megtanultuk a bevonulást, kinek hol lesz a végleges helye, mikor kell meghajolni a közönség előtt. Az osztály egyik fele utána hazament, de aki ott maradt, annak felajánlották, hogy elmehetünk szórakozni kicsit. Ekkor már más zenére táncoltunk az adott ritmusban. Aztán a már említett tehetséges diáknak eszébe jutott valami olyasmi, amire nem számítottunk, sem mi, sem a tanárok. Mi lenne, ha táncolnánk a most elhangzott zenére holnap, a közönség előtt? Kicsit meglepődtünk ezen, mondtuk, hogy jó, rendben, legyen, még gyakorlunk egy kicsit, és menni fog. Így is lett, szóltunk az igazgatóhelyettesnek, felmentünk beszélni a stúdiósra, ezzel megalapoztuk a terveket. Gyakoroltunk kétszer az iskola folyosóján, mondta az igazgatóhelyettes, hogy ez iszonyat jó, de tényleg! Eljött a szombat délután, mindenki készült a szalagtűzésre és a bemutatóra. Először osztályfényképezés volt, majd mentek az események. Megkaptuk a szalagot, lementünk a folyosóra, ott próbáltunk egy utolsót, és mehettünk fel a színpadra. Mindenki boldog volt, tapsolt, az osztályfőnökünk a meglepetéstől tombolt, hiszen nem tudta,hogy másodjára is ott táncolunk majd, igaz módosításra került a következő osztály előadásának időpontja, de ez minket nem nagyon érdekelt. Következő program az After Party volt, amire már nem mentem el, gondoltam, csak inni fognak, és bohóckodni. Ez így is lett, egyik társam mondta, hogy ő is elment a partyról, mert ittak. A fényképekről láttam, hogy elmentek egy discoba is.
2013.12.08-án pedig a 19. születésnapomat ünnepeltük, csak most hagyományosan, a tavalyi volt nagy, akkor ugyanis 18 éves voltam. Így telt ez a hétvége, tehát boldogsággal, meglepetéssel, ünnepélyesen.
